V. Fiatal Római Koros Régészek Konferenciája, Pécs 2010. november 26-28.
Kerekasztal: Kő a kövön – Mit tehetünk a pusztuló dunántúli lelőhelyekért?
Vita vezetője: Dr. Visy Zsolt
Jegyzetek alapján összeállította: Talabér Ildikó - Szabó Máté

Magyarország lelőhelyei pusztulnak. Ennek okait kereshetjük a mezőgazdasági művelésben, a beruházásokhoz kapcsolódóan, illetve kiemelten az illegális fémkeresősök általi lerablásban. A kerekasztal beszélgetésen a felmerülő problémák alapján a jelen levők alapvetően négy fő kérdésre helyezték a hangsúlyt:


1.    a lelőhelyek védelmének lehetősége;
2.    a jogi szabályozás kérdése, mely a fémkereső tulajdonlásához és használatához, valamint a műkincsek birtoklásához kapcsolódik;
3.    a szisztematikus leletgyűjtés szükségessége;
4.    a régészet iránt érdeklődő, együttműködő fémdetektorosok integrálási lehetőségének kérdése.


Már a vita elején látható volt, hogy a hivatalos álláspont és a valóság nem hozható fedésbe. Annak ellenére, hogy – a régészek mellett – a természetvédelmi őrökre bízhatnánk a lelőhelyek ellenőrzésének, fémkeresősök elleni védelmének dandárját (Nagy Levente), erre nincs kapacitás. Nincs elegendő őr (Havas Zoltán), s annak ellenére, hogy az őrök képzettsége a régészeti lelőhelyek azonosításában egyre jobb, a fémkeresősök elleni fellépéshez nem kapnak megfelelő jogi támaszt. A tapasztalatok alapján a törvényi szabályozás nem egyértelmű, vagy hibás voltából adódóan még tettenérés esetén is valószínű, hogy az ügy megreked (Szajcsán Éva, Czövek Attila).
A kérdés azért is problémás, mert úgy tűnik, alapvető dolgok nincsenek tisztázva, vagy elegendően hangsúlyozva. Ezek közé tartozik a lelet és a lelőhely meghatározása, illetve nyilvántartása.

Elsőként a lelőhelyről szükséges beszélnünk, melynek meghatározása és lehatárolása – a jelenlegi szabályozás szerint – kiindulópontját képezik a kérdéseknek.
Az egyik fő gondot az okozza, hogy a régész által jelölt „krumpli” jogi értelemben nem minden esetben, vagy nehezen definiál egy lelőhelyet (Szabó Ádám), arról nem is beszélve, hogy még szakmán belül sem tökéletes a lelőhelyek létére, kiterjedésére vonatkozó információáramlás (Bíró Szilvia). Míg az utóbbihoz „csupán” teljesebb kommunikáció szükséges, a lelőhelyek meghatározása jobban körüljárandó kérdés. Ennek megoldása lehet a jövőben, hogy a KÖH nyilvántartása alapján ezek az adatok egyrészt egy poligon-szerinti (=”krumpli”), másrészt közigazgatási meghatározást is jelentenek, ami egy jogi ügyben már iránymutató lehet.
A probléma inkább ezen adatok pontosságában rejlik. A nyilvántartott lelőhelyek egy része, valamint az újabban bekerülő adatok között is fellelhetők pontatlanságok. Ezeket a hibákat térinformatikai fejlesztéssel és revízióval folyamatosan javítja a hivatal (Nagy Levente).
Itt szükséges megemlíteni azt is, hogy az általánosan elterjed lelőhely azonosító módszer (terepbejárás) és a rendelkezésre álló technika (kézi GPS) nem teszi lehetővé egy helyszín pontos lehatárolását. Ráadásul ezek az adatok elsősorban a beruházásokhoz kapcsolódóan jelentenek védelmet (Czövek Attila), de ott sem minden esetben (Bartus Dávid). Még komolyabb kérdéseket vet fel, hogy a beruházásokhoz kapcsolódó rongálás szankcionálása sem megy gördülékenyen, és itt elegendő csak a győri vásártér ügyének elbagatellizálására gondolni (Bíró Szilvia). Ha ilyen esetekben sem képes a hivatal egyértelműen eljárni, hogyan várhatnánk el, hogy a mezőgazdasági művelés által pusztuló lelőhelyek védelmében, vagy az illegális fémkeresőzéssel lerabolt lelőhelyek ügyében megfelelő fellépés legyen.
Tapasztalataink rámutatnak, hogy a lelőhelyeket jelenleg csupán „aktívan”, jelenléttel lehet védeni, (Czövek Attila), melynek viszont a rendelkezésre álló szűkös erőforrás szab határt. A területtulajdonosok tájékoztatása is hasonlóan fontos (Czövek Attila), mely szorosan kapcsolódik a leletek kérdésköréhez.

Habár régészeti körökben egyértelmű, hogy a még ismeretlen és a napvilágra került lelet is az állami tulajdon részét képezi (Visy Zsolt – Szabó Ádám), az előkerülés körülményei és a lelet leadásának lehetősége azonban további kérdéseket vet fel. A vita elsősorban a jutalmazás és szankcionálás körül forgott.
Visy Zsolt kiemelte, hogy törekedni kellene egy egyensúlyi helyzet kialakítására. A tapasztalat azt mutatja, hogy a jutalmazás jelenlegi gyakorlata tarthatatlan, teljesen véletlenszerűen részesül elismerésben a megtaláló. Ennek egyik oka a pénzhiány, de mégis fontosabb lenne a helyes jogalkalmazás, ahogy a szankcionálás alapját is az egyértelmű törvényi háttér és annak következetes alkalmazása jelentené (Lassányi Gábor).
A vita során a szankcionálás irányába billent a mérleg, érzékeltetve, hogy az alapvető problémát nem a becsületes megtalálók honorálása, hanem sokkal inkább a szándékos lelőhelyrombolás és leletrablás okozza. Ugyanakkor figyelemmel kell lenni arra is, hogy egy beszolgáltatott lelet esetén „megtalálásról” és nem „eltulajdonításról” beszélhetünk (Czövek Attila).
A szakma egyértelműen állást foglalt abban, hogy a beszolgáltatott tárgyakért a feketepiaci érték mint jutalom kifizetése nem követhető irány, cél viszont, hogy a szórvány leletek bekerüljenek a múzeumokba, s ezt ösztönözni kell. Ehhez kapcsolódóan szükséges kiemelni, hogy az intézményekhez ily módon bekerült tárgyakat rendszeresen be kell mutatni (akár a kiállítás kis részén, éves gyarapodásként), és a megtaláló nevét fel kell tüntetni (Lassányi Gábor).
A szakma erkölcsi oldalról vitathatónak tartja a mai mentalitást, melyben a leadott tárgyért cserébe a legtöbb esetben elvárás a jutalom fizetése (főleg, hogy a tárgyak leadása jogi kötelezettség!). Ennek ellenzésére nagyobb hangsúlyt kell helyezni a tájékoztatásra és az oktatásra (Szöllősi Szilvia, Hoppál Krisztina).
A leletek beszolgáltatásával, még inkább felvásárlásával kapcsolatban alakult ki parázs vita, hiszen a gyűjteményekbe kerülő leletek eredete a pontos lelőhelyek ismeretének hiányában kétes értékűnek, akár etikátlannak is tekinthető (Lassányi Gábor). Szabó Ádám felhívta a figyelmet arra a problémára, hogy egyes intézmények (jelen esetben a Magyar Nemzeti Múzeum) vagy felvásárolják a galériákból a papírokkal igazolt, mégis eredetükre nézve nem teljesen tisztázott tárgyakat, vagy külföldre, magángyűjteményekbe kerülhetnek. A probléma valós voltára külföldi és hazai példákon keresztül hívta fel a figyelmet Visy Zsolt, kiemelve ennek etikátlan aspektusait is.
Nyilvánvaló, hogy – a papírok ellenére – a tárgyak eredete ezekben az esetekben nem bizonyítható teljes biztonsággal (Szabó Ádám, Visy Zsolt), így célszerű lenne egy műkincsleltárt létrehozni (Visy Zsolt). A külföldi példákból ismert műtárgyjegyzékbe egy meghatározott ideig „tisztára mosható”, bejelenthető lenne minden magángyűjteményben szereplő tárgy. Ennek köszönhetően a tárgyak birtokosa papírral igazolhatná a tárgyak eredetét, a később előkerült, vagy illegális gyűjtésből származó, papírokkal nem rendelkező leletek viszont lefoglalhatók, birtokosaik szankcionálhatók lennének. Hasonló, de jóval szűkebb jegyzékkel rendelkezik a KÖH (Nagy Levente).

A műtárgynyilvántartás szükségessége mellett hangsúlyt kapott a fémkereső műszerek nyilvántartásba vételének kérdése is. Külföldi példák alapján így jobban ellenőrizhető lenne mind a tevékenységet végzők köre, mind a fémkeresőzésben használt eszközök mennyisége és minősége is. Ezen kívül a fémkereső műszert jogtalanul használó vagy birtokló személyek ellen hathatósabban lehetne fellépni is (Pánczél Szilamér).

Szóba került a területtulajdonosok érdekeinek a kiemelése is. A törvényi háttérből derül ki, hogy a leletek előkerülésével kapcsolatban egészen az 1949-es törvényig jutalmazták, más szóval érdekelté tették a terület tulajdonosát is. Ennek visszaállításán is érdemes gondolkodni, hiszen egy átgondolt törvénnyel a régészet oldalára állíthatnánk nagyszámú segítőt (Visy Zsolt).

A lelőhelyek szisztematikus ellenőrzésének, és a leletek begyűjtésnek szükségességéről szakmai egyetértés fogalmazódott meg, de kivitelezhetősége már jóval problémásabb. A régészeti felügyeletre nincs kapacitás, a természetvédelmi őrszolgálat szándéka ellenére hasonló problémával küzd, és az is leszögezhető, hogy a törvényi háttér nem egyértelmű fogalmazása rengeteg kiskaput ad az illegális gyűjtők kezébe. A problémán megfelelő törvényi szabályozás és egy figyelőszolgálat segíthetne a legtöbbet (Visy Zsolt).

A régészet iránt érdeklődő, együttműködő szándékú fémkeresősök integrálásával kapcsolatban néhányan aggályosnak tartják ellenőrzési lehetőségüket. Kérdés, hogy milyen keretek között lehetne engedélyezni munkájukat, hogyan mehetnének egyáltalán terepre (Rupnik László). Ebben a kérdésben gyaníthatóan inkább egy félreértés rejlik, hiszen első körben véletlenül sem tekinthető célnak, hogy e személyek önállóan tevékenykedjenek, integrálásuknak egyetlen lehetőségeként a régészekkel való együttműködést, a kutatásokban való részvételt pártolhatjuk, ahogy ez most is futó projektek esetében megfigyelhető (pl. PTE Danube-Limes programja) (Szabó Máté).


Összefoglalva a vitán elhangzottakat leszögezhető, hogy:
-    A régészeti lelőhely és tárgy nemzeti kincs, mindannyiunk kötelessége ezek megóvása.
-    A régészeti tárgy állami tulajdon, az államnak érvényt kell szereznie ezek birtoklására. Ehhez nyilvántartásra van szükség.
-    A régészeti tárgy beszolgáltatását ösztönözni kell az oktatás és információ nyújtás segítségével, a terület tulajdonosát a jutalmazásba emeléssel érdekeltté kell tenni a területén zajló tevékenység ellenőrzésére. Ugyanakkor a megtalálói jutalom nem lehet azonos a tényleges értékkel, hiszen állami tulajdon beszolgáltatásáról van szó.
-    Szükséges a lelőhely, a lelet, a tulajdonlás, valamint a fémkereső műszer birtoklásának egyértelmű jogi meghatározása, tisztázása.
-    Fontos a tájékoztatás, a civil szervezetek bevonása, erősítése.
-    A pénzkérdések mellett a szakma oldaláról szükséges minden tőle telhetőt megtennie:
     o    Odafigyeléssel.
     o    A területek bejárásával, ellenőrzésével, szisztematikus leletgyűjtéssel.
     o    A tárgyak bemutatásával.
     o    A civil szféra erősítésével, fejlesztésével, integrálásával.

Szerző: Szabó Máté  2010.12.21. 10:48 20 komment

Címkék: együttműködés rablás fiatal pusztítás integrálás római konferenciája koros kerekasztal fémkereső régészek

A bejegyzés trackback címe:

https://regisegbuvar.blog.hu/api/trackback/id/tr332529797

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Terepjaro 2010.12.21. 23:14:08

Köszönjük az összefoglalót, nagyon érdekes volt. A saját szempontjából nézve a régész szakma nagyon világosan megfogalmazta, hogy mi a probléma és mit kellene tenni, de a jószándékú fémkeresősök és a régészet együttműködése szempontjából nemigen merültek fel új ötletek és igazából nem túl biztató a helyzet.

Ha a jogi szabályozás valamiféle könnyítését elfogadhatatlannak tartja a szakma, sőt, inkább a szigorítás felé hajlik, akkor legalább az engedély alapján végzett közös kutatás és leletbegyűjtés feltételeit kellene megteremteni és az ilyen tevékenységeket a jelenleginél nagyságrenddel nagyobb mértékben megszervezni és végezni.

A régészekkel ellentétben ugyanis a fémkeresősöknek van idejük és kapacitásuk lelőhelyeket felderíteni és leleteket begyűjteni, és hovatovább nem marad egy árva kisbronz sem a Pannonia területén ...

Egyébként nehéz megérteni, hogy miért nincs a lelőhelyek védelmére és a leletbegyűjtésre pénz és kapacitás. Egy régész által vezetett, de önkéntes fémkeresősök által végzett kutatás nem kerülhet sok pénzbe, hiszen a "melósok" ingyen dolgoznak, legfeljebb az utiköltséget kérik megtéríteni.

Azt értem, hogy a régészek többségének megvan a maga munkája, kutatási programja amibe ez esetleg nehezen fér bele, de ott van a megszűntetett KÖSZ, eg csomó régész az utcára került, nem lehetne belőlük szervezni erre egy csapatot ?

( S mivel Orbán Viktor lenyúlta a nyugdíjunkat, jövőre több pénz lesz a költségvetésben, soha jobb alkalom egy kiss többletért lobbizni a kormánynál :)

Gremi 2010.12.22. 00:10:27

Tisztelt Hőlgyeim, Uraim!

Már régóta vártam ezt az írást.
Senkit nem akarok megbántani, de kár volt rá várni. Szinte semmi nincs benne, ami életszerű, és kivitelezhető lenne.
Pontokba tagolva írnám a véleményem.
1. a lelőhelyek védelmének lehetősége; természetvédelmi őrök, mezőőrök bevonásának lehetősége, az örökségvédelembe. Legjobb tudásom szerint, a természetvédelmi őrök munkaköri feladatai között szerepel a régészetileg ismert lelőhelyek védelme. Véleményem szerint nem a természetvédelmi őrök hiányos képzése, a rossz törvényi szabályozás a probléma, hanem az egy természetvédelmi őr/ védendő terület nagysága a probléma. Nem beszélve arról, hogy egyre több és több feladatot akasztanak a nyakukba. E miatt, minimálisra csökken annak az esélye, hogy a természetvédelmi őr, összefusson a felügyelete alá tartozó területén fémkeresőssel, vagy más olyan személlyel, aki a lelőhelyet rongálja.
Az „aktív jelenlét”, már mint, hogy a Múzeumok munkatársai aktívan látogassák, ellenőrizzék a lelőhelyeket, a jelenlegi Múzeumi létszám tükrében, csak egy rózsaszín álom. Így is túl vannak terhelve a régészek, gyakorlatilag kivitelezhetetlen feladat lenne annak az 57 ezer jelenleg ismert lelőhelynek a havi 1 alkalommal való ellenőrzése, még akkor is, ha a duplájára duzzasztanák a munkatársaik számát.
Abban sem hiszek, hogy a földtulajdonosokat aktívan be tudnák vonni az örökségvédelembe. Sőt! A személyes tapasztalatom az, hogy inkább eltitkolják a földterületükön található régészeti leletek létét, mint, hogy bejelentsék azt. Szinte biztos vagyok benne, hogy ha pénzjutalmat helyeznének kilátásba, akkor sem változna semmit a helyzet, ugyan is attól tartanak, hogy pl. védett régészeti lelőhellyé nyilvánítják a területet, vagy korlátozzák a mezőgazdasági művelés lehetőségét, ami nekik komoly anyagi hátrányt jelenthet. Nem is beszélve arról, hogy ha a földterületüket akár csak régészeti nyilvántartásba veszik, a terület eladhatósága nehezebb, csökkenhet az értéke.
Annak is csekély az esélye, hogy a földtulajdonos mezőgazdasági művelés során kiszántson egy köcsög aranyat. Annak meg még kisebb az esélye, hogy azzal a lendülettel rohanna bejelenteni a Jegyzőnek, vagy az illetékes múzeumnak.
Hogy miért?
- Talán azért, mert nem biztos, hogy kap találói jutalmat.
- Talán azért, mert az X értékű lelet után, borravalót kap.
Mit vár a régész szakma, mit vár az Állam azoktól a földtulajdonosoktól, akiknek a földje nem terem arany érméket, nem fordít ki az eke minden sorból arany karkötőket.
„Csak cserepek, néhány veret, pár nyílcsúcs, egy kevés Római kisbronz, hébe-hóba egy egy ezüstözött Ferdinánd érem fordul ki a földből, szántás közben”. Ezeknek a tárgyaknak a fekete piaci értéke csekély, ahogy a különböző internetes aukciós oldalakat nézegetem. Ha ott fillérekért cserélnek gazdát a felsorolt tárgyak, akkor mennyit fizetne érte (találói jutalom) a múzeum, az Állam?!
Önök régészek a megmondhatói, hogy a felsorolt tárgyaknak az információ értéke az, ami felbecsülhetetlen!
Az összefoglalóban rendre olvastam, hogy a „külföldi példák alapján” ezt, vagy azt kellene bevezetni.
Jó Magyar szokás szerint, ez majdnem minden esetben a fémkeresősökre, a földtulajdonosokra nézve hátrányos dolgot jelent. Talán el kellene gondolkozni azon, hogy a fémkeresősökre, a földtulajdonosokra, a Múzeumokra nézve pozitív dolgokat is át kéne plántálni a Magyar Törvényekbe.
2. a jogi szabályozás kérdése, mely a fémkereső tulajdonlásához és használatához, valamint a műkincsek birtoklásához kapcsolódik;
A fémkereső műszerek birtoklásának jogi szabályozása……
Hogy ezzel mit akarnak elérni, elképzelésem sincs. Ma, amikor nincsenek országhatárok, amikor ha kimegyek külföldre, azt veszek, amit akarok, a határon azt hozok be, amit akarok, a kutya sem ellenőriz. De még külföldre sem kell menni érte. Elküldik csomagban. Ha hazánkban betiltanák, vagy szigorítanák a fémkeresők kereskedelmi forgalmazását, azzal csak a feketepiacnak tennének jót. Aki akar, az úgy is beszerzi magának. Ez mindennel így van, nem akarok példákat felhozni.
Biztos vagyok benne, hogy nem esne nehezükre a Honatyáinknak olyan törvényt hozni, amely 3 diploma, és 2 felsőfokú nyelvvizsga megléte után engedélyeznék a fémkereső birtoklását.
De vegyük sorba, hogy ki, és mit nyerne vele?
- több lelet kerülne be a múzeumba? NEM!
- több lelőhely lenne bejelentve? NEM!
- kevesebb lelet menne tönkre a mezőgazdaságilag művelt területen? NEM!
- nőne a helytörténettel intenzíven foglalkozó személyek létszáma? NEM!
- csökkenne a feketepiacra került leletek mennyisége? NEM!
4. a régészet iránt érdeklődő, együttműködő fémdetektorosok integrálási lehetőségének kérdése.
Ez a pont kedvemre való.
Az okfejtés, ami az összefoglalóban olvasható, már kevésbé. Pontosabban, egyáltalán nem tudok azonosulni vele. Amit leírtak, azt mindennek lehet nevezni, csak együttműködésnek nem!
Nagyon szívesen, örömmel megyek régészek társaságában, akár saját költségemen is (amíg bírom) a fémkeresőmmel segíteni, leleteket gyűjteni.
De.
Mivel az együttműködésre hajlandó régészek idejét, és az én időmet elég nehéz összehangolni, a közös keresőzés, évi egy-két-három alkalomra redukálódik. Ebből az adódik, hogy kis területet lehet szisztematikusan lejárni. Az is távol a lakhelyemtől. Lokálpatrióta lévén, előnybe részesítem saját lakókörnyezetem történelmi emlékeinek a pusztulástól való begyűjtést. Van, amikor azért megyek ki terepre, mert van egy kis szabadidőm. Van, amikor tele van a hócipőm mindennel, kikapcsolódni szeretnék, azért megyek keresőzni. Van amikor megtudom a földtulajdonostól, hogy holnap vetnek a területen, így vagy ma megyek ki keresőzni, vagy csak a termény betakarítása után lehet. Azt a restaurátorok tudják igazán megmondani, hogy mennyi kárt tesz a felszín közelébe, vagy a felszínre került fémtárgyban a levegő, a napfény, csapadék, kemikáliák.

Summázva az írásomat, szomorú szívvel olvastam az összefoglalót. Bevallom őszintén, többet vártam a fiatal régész generációtól. Sajnos, ilyen feltételek mellett a fémkeresős hobbi régészek integrálása szinte lehetetlen. Azt is megkockáztatom, hogy azokat a keresősöket is elvadítják maguktól, akik eddig együtt működtek a Múzeumokkal.
Még ezer érvem lenne, de ezt itt, így nem lehet kivesézni, megbeszélni.

Tisztelettel: Greman István

Szabó Máté · http://legiregesz.blog.hu/ 2010.12.22. 08:49:57

Kedves Józsi és István!

Ismerjük annyira egymást, hogy meg tudom érteni a véleményeteket! Egy dologra viszont szeretném felhívni a figyelmet:
Attól tartok, egy hatalmas félreértést szükséges tisztázni... jelenleg a béka segge alatt vagyunk (olvassátok el a másik posztomat, hogy láthassátok a cinikus és tájékozatlan politikusaink hogyan vélekednek a kérdésről), tehát LÉPÉSENKÉNT lehet csak előre menni!
Ha ennek szellemében olvassátok újra a kerekasztal véleményét, akkor éreznetek kell, hogy a jövőben - rátok nézve - pozitívabb lehetőségek is születhetnek, de valahol el kell kezdeni (az együttműködést pedig szintén ennek szellemében kell először mindenki felé tálalni)!

Üdv!
Máté

LacusPelso 2010.12.22. 09:23:47

Üdvözletem!

Nem szokásom kommenteket írni, de most mégis kikívánkozik belőlem, pár mondat.

Először is köszönöm a régészeknek a gyors összefoglalót.(!)

De mindjárt az elején le kell szögeznem, hogy a tartalmával kevéssé tudok azonosulni.

István véleményével maximálisan egyetértek!

Nagyon úgy néz ki, hogy amennyiben megvalósulnak a leírt változtatások, pont az ellenkezője fog történni mint amit várnának az illetékesek.

Magyarán szólva a puska visszafelé sülhet el.

Amire most a régészeknek van rálátása, az tökéletesen láthatatlanná válik.
A szankcióktól fenyegetett hobby keresős, nem fog az interneten láthatóan "fórumozni", nem fogja a találásainak a képét, információit megosztani senkivel, még bizalmatlanabb lesz a régészekkel, nem fog bevinni a múzeumba semmit, nem fog lelőhelyet bejelenteni, nem fogja a gépét, gyűjteményét "műkincseit" bejelenteni.
Erős a gyanúm, hogy az önzetlen segítők is meg fognak fogyatkozni.

Az a varázsszó. hogy "nincs rá pénz" számomra Magyarországon már nem mentség.

E kerekasztal beszélgetés után az az érzésem, hogy homlokegyenest más a megitélésünk "négyszemközt" és más ha régészek egymás közt beszélgetnek.
Megdöbbentő, hogy a fiatal régészgeneráció gondolkodása cseppet sem rugalmasabb mint a korábbiaké volt.

Van egy régi magyar mondás, ami szerintem tökéletesen tükrözi a jövőt: "aki sokat markol, keveset fog"

Terepjáró, légyszíves a politikai véleményeket mellőzni.

Tisztelettel: Pelso

Gremi 2010.12.22. 14:00:22

Kedves Máté!
Azt nem hiszem, hogy ecsetelnem kell, hogy mennyire nagyra becsülöm azon régészek munkáját, akik mindent megtesznek a leletek megmentéséért, akik az örökség védelmet szívügyüknek tekintik.
A magam részéről biztos vagyok abban, hogy az a kerekasztal beszélgetés is az örökség védelem szellemében, és érdekében történt.
A probléma megközelítése, a lehetséges megoldások azok, amelyekkel nem tudok azonosulni. Vannak fémkeresősök, akik már együttműködnek a múzeumokkal, őket nem kell meggyőzni, csak megtartani kell, kellene. Erre vonatkozóan semmit nem olvastam az összefoglalóban.
Vannak fémkeresősök, akik nem dolgoznak együtt a múzeumokkal, ilyen-olyan oknál fogva. Az ő integrálásukra vonatkozó javaslatokat sem olvastam az összefoglalóban.
„Élni, és élni hagyni”
Ebben látom az együttműködés lehetőségét.
Mivel Római koros régészek voltak jelen azon a beszélgetésen, azt javaslom, el kellene gondolkozni azon, hogy a Római birodalom hogyan tudott akkorára fejlődni.
Azokat a területeket, amelyeket csatában, erőszakkal foglaltak el, sok pénzbe, és emberáldozatba kerültek. A leigázott népek, soha nem hódoltak be a leigázóknak.
Sokkal szerencsésebb volt, amikor egyezséget kötött a két fél egymással. Élni, és élni hagyni.

Arra a Parlamenti felszólalásra csak annyit mondok, hogy a képviselő Hölgy tudván, hogy 2 perce lesz elmondani a mondókáját, jobban összeszedhette volna a gondolatait. Én, mint fémkeresős megértettem, hogy mit akart mondani, de aki nincs benne ebbe a körbe, annak elég érthetetlen lehetett.
Az Államtitkári választ, a magam részéről, nem minősíteném. Csúsztatás, félreinformáltság, cinizmus.
De majd amikor a szavazásnál a gombot meg kell nyomni, az Ő ujja lesz ott.
Ez a mai Magyar valóság!

Tisztelettel: Greman István

szeeem 2010.12.23. 09:43:00

Üdv mindenkinek!

Az előttem szólók véleményén vagyok én is. Annyival viszont kiegészíteném, hogy szerintem elsősorban nem velünk akik már megtalálták a jó kapcsolatot a régészekkel és a kontra "éjszakai műszakkal" kellene foglalkozni leginkább, hanem azzal a tömeggel akik ott lavíroznak a kettő között. Azért írtam tömeget, mert véleményem szerint ők vannak a legnagyobb létszámban. Akik nem megélhetési keresősök, de az állandó támadások, híresztelések végett negatív tapasztalatok és beszámolók alapján nem mernek régészek, múzeumok felé nyitni.

Írom ezt azért mert a posztot olvasva az az érzésem támadt, hogy kicsit éles határ lett húzva a "becsületes megtaláló" és a "szándékos lelőhelyromboló" illetve "leletrabló" között.

Teret kellene engedni azokkal, akik ragaszkodnak hobbijukhoz, de azt szeretnék úgy űzni, hogy ne okozzanak kárt illetve ne sértsenek törvényt.

Egyszóval nem lenne célszerű őket az illegalitásba taszítani mert amellet, hogy a hobbit nem adnák fel, elveszítenének valamiféle önkontrolt is amivel nagyságrendileg nőne a lelőhelyekben okozott károkozás.

szeeem 2010.12.23. 09:53:07

Jav:
Teret kellene engedni azokkal-azoknak

A jutalmazást-pénzhiányt én nem látom akkora problémának. Lehet mert hidegen hagy. Viszont fantáziát látok abban, hogy a múzeum számára érdektelen szórványleletet az információ lecsapolása után a találó visszakaphatná.

LacusPelso 2010.12.23. 16:59:29

Szem!

Láttál arra kitérő hozzászólást, hogy aki etikus keretek közt kesesgél arra nem fogank rászállni?
Nem. Mindenkire aki fémkeresővel rendelkezik.

Ez az "Úr" aki Dúró Dóra interpellációjára reagált sincs tisztába a tényekkel.
A megtaláló megkaphatja a mindenkori viágpiaci árat a leletért.
Tiszta vicc.
És ha valaki egy bronzkori fegyver vagy tokosbalta együttest talált, megkaphatja azt amit a szinesfémkereskedő "tezsvírek" ajánlakan érte? Na ne humorizáljunk már!

Üdv. Pelso

Szabó Máté · http://legiregesz.blog.hu/ 2010.12.23. 18:33:36

@LacusPelso: Sajnos a kerekasztal főként azzal foglalkozott, amire a többségnek rálátása/amivel kapcs. tapasztalata volt = rablás. Ezért lett olyan kevés az integrálásra vonatkozó rész, és ezért jogos egyes esetekben a hozzászólásotok!
Gremivel telefonon beszéltünk részletesebben a dolgokról, személyesen több pont tisztázható.

Az "Úr" - úgy tudom - ott volt a Nemzeti Múzeumban a fémkeresős konferencián. Tehát tájékozatlanság?!... szerintem inkább - és sajnos - politika.

Üdv!
M

Gremi 2010.12.24. 17:45:14

Békés Boldog Karácsonyt Kívánok!

szeeem 2010.12.27. 11:45:56

@LacusPelso:

Üdv Pelso!

De bizony miránk is ránkszállhatnak. Sőt! Biztos vagyok benne, hogy nemcsak a fórumokon kötözködő fémkeresősök örülnének ha elbukna valahol az együttműködés, hanem több régész is igazának bizonyítékát látná benne. Így bőven akadhatnak ellenlábasaink közöttük is.

Sajnálattal olvasom a Sírásó blogon, hogy a felek már megint elbeszélnek egymás mellett, de a remény hal meg utoljára. Hát bízzunk a jövőben, hátha egyszer rend lesz a fejekben.

Itt megragadnám az alkalmat:

Vita mentes Boldog Új Évet Kívánok mindenkinek, régésznek és fémkeresősnek egyaránt!

LacusPelso 2010.12.27. 12:24:15

@szeeem:

Üdvözlet Szem!

Igazad van. Pont ezért nem vagyok optimista.

De ettől függetlenül, mindnen téma iránt érdeklődőnek Kívánok Nagyon Boldog és Sikeres Új Évet!

Gremi 2010.12.31. 12:33:26

Sikerekben, Eredményekben Gazdag, Boldog Új Évet Kívánok!

Gremi

morganmorgan 2011.01.07. 23:06:46

Mivel a technika, a szabad kereskedelem (fémkeresők nyilvántartása !!??)és az emberek kincskeresés utáni vágya adott, ezért SEMMILYEN eszközzel nem tudják megállítani, hogy jóindulatú vagy rosszindulatú keresősök egyre fokozódó iramban kiűrítsék Mo. felső 30cm-es rétegét. Egyet lehet tenni, amire az intelligensebb régészek már rájöttek. A "jóindulatú" keresősök bevonása. Én magam is repesve vennék részt ilyen akcióban bármikor, mikor időm engedi. Ezzel a gyakorlattal kategóriákkal növelhetnék az állam számára megmentett leletmennyiséget, kielégíthetnék azon keresősök igényét, akiket csak a régészet iránti rajongás hajt. Másrészről ne avassuk szentté a régészeket sem, akárhányat ismertem meg, van neki is otthon ez-az, de csak olyan dolgok, ami ezerszámra van a múzeumokban is. Ezt nem akarom tovább feszegetni, mert lemoderálnak. Egyszerűen gondolkodjunk reálisan ! Sajnos az agresszív régészek és a tisztázatlan jogi háttér miatt a jóindulatú keresősök 80%-a szerintem azért nem viszi be (nem is adja el) a leleteit, mert fél egy esetleges retorziótól.

Szabó Máté · http://legiregesz.blog.hu/ 2011.01.08. 10:13:05

@morganmorgan: megállítani nem lehet, a törvényi szabályozás letisztázásának célja, hogy egyáltalán eljárni lehessen pl. egy rajtakapás esetén, és ne lehessen elmismásolni a dolgot.
Az együttműködést sokkal fontosabbnak tartom én is, sajnáltam, hogy erről esett a legkevesebb szó a kerekasztal beszélgetésen... ennek oka - véleményem szerint -, hogy a régészek nagy része még nem csinált ilyet, és elzárkózó! Ha ez így van, ez nagy hiba!
A témával és lehetőségekkel kapcsolatban a Sírásók Naplójának idevonatkozó részében viszont megjegyeztem, és itt is leírom: nem hiszek az "én együttműködő vagyok, de a gonosz elérhetetlen régész miatt nincs itt semmi..."-ben, mert a mai világban nyugodtan léphetnek a CIVILEK! Létre lehet hozni egy alapítványt, kapcsolatot keresni, stb. Ehhez név, cím, telefonszám kell! Aki ezt vállalja, azt együttműködőnek tartom, ismerek is ilyeneket! Ha ez megvan, lehetséges, hogy a rendszer felállásáig le kell rakni a keresőt, de minden bizonnyal rendezett körülmények között, és többek egyetértésével lehet utána leporolni! Szóval nálam kb. ilyenekről szólna a realitás... két oldalról, de nem a másikat szidva, hanem lépéseket téve.

ps: engem, vagy Lassányi Gábort is nyugodtan meg lehet keresni együttműködés ügyében, többen meg is tették.

morganmorgan 2011.01.11. 08:46:21

@Szabó Máté:
Köszi a reakciót a kommentemre. "a rendszer felállásáig le kell rakni a keresőt". Ez mit takar pontosabban ? Lerakni, amíg teljesen új, használható, betartható törvényi szabályozás születik ? Én "fémkeresés függő" lévén, nem tudnám 1 hónapra sem letenni a gépet... Sosem volt 1 Ft hasznom sem belőle, nem is az hajt, hogy valami értékeset találjak, egyszerűen csak a történelem iránti érdeklődés,a találás öröme és a jó levegő a szabadban. Találomra választott szántóföldeken vagy ismerősök kertjében, földjein, keresgetek, általam ismert, hallott hivatalos lelőhelyre sosem mentem. Így egy alkalmat kivéve nem is találtam még komolyabb dolgot. Azt az egyet pedig a bp-i nemzeti múzeum kapta meg, a lelőhely pontos adataival. Hozzá kell fűznöm, hogy közvetítő útján küldtem el a leletet az illetékesnek, mert én sem akartam belefutni egy demoralizáló ejnye-bejnye, lealázó régész reakcióba. A visszajelzés alapján teljesen pozitív volt a hozzáállás, tehát e konkrét esetben nem volt jogos a félelmem. Limes-közeli lakóhelyem miatt szívesen segítenék bármikor, ha időm engedi. Holt tudom jelezni ezt a szándékomat ?

Szabó Máté · http://legiregesz.blog.hu/ 2011.01.12. 10:25:02

@morganmorgan: A kereső lerakása ebben az esetben etikai kérdésként merült fel bennem (ez a privát véleményem). A részletekre nem kívánok itt kitérni, mert félreértésekre adhat okot.

Arra vonatkozóan, hogy kinek mi a fontos, értékes, ajánlom olvasásra a Sírásókra írt posztomat (sirasok.blog.hu/2010/01/08/mit_er_ma_ket_romai_bronz_erme).

A szándék jelzésére pedig e-mailben megtalálható vagyok (a blogon keresztül lehet írni e-mail-t is)!

Terepjaro 2011.01.13. 21:50:18

Morgan, akik úgy gondolkodnak és viselkednek, ahogy az bejegyzésed alapján te is, előbb-utóbb meg fogják találni az útját annak, hogy a régészekkel közösen, egy tudományos, vagy leletmentési program keretében keresőzhessenek, hidd el erre már van fogadóskészség egyes régészek részéről - igaz, ma még elég ritkán, de az irány jó !

szeeem 2011.01.27. 15:12:34

@Szabó Máté:

Üdv Máté!

Ugye lesz összefoglaló, vagy beszámoló Sivataglakó aquincumi előadásáról itt, vagy a Sírásón?
süti beállítások módosítása