Köztudott, hogy a Dunántúlon nagyszámú római villával számolhatunk. Ezek közül viszont viszonylag kevésről rendelkezünk részletes információval, és a légi felvételekről ismert lelőhelyek feldolgozása is várat még magára. Ugyanakkor egyre több úgynevezett roncsolásmentes adat gyűlik (pl.: légifotó), melyek lehetőséget adnak a szűkös régészeti lehetőségek kiaknázására.
A legutóbbi kutatás alapját is régészeti légi felvételek szolgáltatták. A terepi ellenőrzést több éves felderítés előzte meg, s az összegyűlt adatok alapján egész részletes képet kaptunk a lelőhelyről.
A térképezési munkákat követően a terület kezelőjével egyeztetve és a KÖH engedély birtokában láttunk neki a következő lépésnek, a szisztematikus leletgyűjtésnek. Célunk - a részletes háttér információk alapján - nem a kerámia, stb. töredékek, hanem a fémkeresővel gyűjthető anyag összeszedése volt.
A leletgyűjtés az együttműködő fémkeresősök nélkül - a terület kiterjedése miatt - gyakorlatilag megoldhatatlan lett volna. A lelőhely főbb részeinek kitűzését a szisztematikus leletgyűjtés követte. A lelőhely méretéből és a légi felvételeken látható jelentőségéből hasonló leletanyagra számítottunk (főleg mivel évek óta nem láttuk az illegális fémkeresőzés nyomait), de csalódnunk kellett. Az egész napi kutatás során mindössze néhány tucat, többnyire rossz állapotú tárgy, főként érme került elő.
A leleteket egyenként, geodéziai pontossággal bemértük (így az előkerülési hely fedésbe hozható a légi felvételen látható jelenségekkel), valamint az előkerülési mélységet is rögzítettük. Utóbbi azért fontos, mert segítségével pontos képet kapunk a fémkeresők működési mélységéről, ami az eszköz régészeti alkalmazását segítheti elő.
A lelőhely - a csekély lelet ellenére is - a kutatás homlokterében marad, s reményeink szerint a mezőgazdasági műveléshez igazodva, rendszeresen visszatérhetünk vizsgálódni.
A tanulság már ismert: a csekély leletanyag a 30 éves rablásnak köszönhető (HOLTBIZTOS, TUDJUK), és akik lejárták a területet, valójában nem is tudják, hogy mi a jelentősége. Ugyanakkor ez a 30 év azokat a régészeket is minősíti (akinek nem inge, ne vegye magára), akiknek tudomásuk sem volt arról, hogy létezik ez a lelőhely.
A terepi munka eredményeit a kutatásban résztvevők ide kattintva tekinthetik meg.