Köztudott, hogy a Dunántúlon nagyszámú római villával számolhatunk. Ezek közül viszont viszonylag kevésről rendelkezünk részletes információval, és a légi felvételekről ismert lelőhelyek feldolgozása is várat még magára. Ugyanakkor egyre több úgynevezett roncsolásmentes adat gyűlik (pl.: légifotó), melyek lehetőséget adnak a szűkös régészeti lehetőségek kiaknázására.

A legutóbbi kutatás alapját is régészeti légi felvételek szolgáltatták. A terepi ellenőrzést több éves felderítés előzte meg, s az összegyűlt adatok alapján egész részletes képet kaptunk a lelőhelyről.

A térképezési munkákat követően a terület kezelőjével egyeztetve és a KÖH engedély birtokában láttunk neki a következő lépésnek, a szisztematikus leletgyűjtésnek. Célunk - a részletes háttér információk alapján - nem a kerámia, stb. töredékek, hanem a fémkeresővel gyűjthető anyag összeszedése volt.

A leletgyűjtés az együttműködő fémkeresősök nélkül - a terület kiterjedése miatt - gyakorlatilag megoldhatatlan lett volna. A lelőhely főbb részeinek kitűzését a szisztematikus leletgyűjtés követte. A lelőhely méretéből és a légi felvételeken látható jelentőségéből hasonló leletanyagra számítottunk (főleg mivel évek óta nem láttuk az illegális fémkeresőzés nyomait), de csalódnunk kellett. Az egész napi kutatás során mindössze néhány tucat, többnyire rossz állapotú tárgy, főként érme került elő.

A leleteket egyenként, geodéziai pontossággal bemértük (így az előkerülési hely fedésbe hozható a légi felvételen látható jelenségekkel), valamint az előkerülési mélységet is rögzítettük. Utóbbi azért fontos, mert segítségével pontos képet kapunk a fémkeresők működési mélységéről, ami az eszköz régészeti alkalmazását segítheti elő.

A lelőhely - a csekély lelet ellenére is - a kutatás homlokterében marad, s reményeink szerint a mezőgazdasági műveléshez igazodva, rendszeresen visszatérhetünk vizsgálódni.

A tanulság már ismert: a csekély leletanyag a 30 éves rablásnak köszönhető (HOLTBIZTOS, TUDJUK), és akik lejárták a területet, valójában nem is tudják, hogy mi a jelentősége. Ugyanakkor ez a 30 év azokat a régészeket is minősíti (akinek nem inge, ne vegye magára), akiknek tudomásuk sem volt arról, hogy létezik ez a lelőhely.

A terepi munka eredményeit a kutatásban résztvevők ide kattintva tekinthetik meg.

 

Szerző: Szabó Máté  2011.08.02. 15:43 4 komment

Címkék: kutatás együttműködés villa római fémkereső fémkeresőzés fémdetektor villagazdaság

A blogon korábban közzétettük az etikus fémkeresőzés etikai kódexét. Most a saját példámon bemutatom hogy ez hogyan is fest a gyakorlatban, azt hiszem a leírt eset szolgált érdekes tanulságokkal.

Akár etikus, akár nem az a keresőzés, többnyire egy kis háttér kutató munkával kezdődik, a keresősök többnyire nem csak úgy vaktában mennek a terepre. Én is ezt tettem, átnéztem egy, a lakóhelyem közelében elterülő Fejér megyei településre, Mányra vonatkozó adatokat - részben korábbi jegyzeteim, részben az internet ( Arcanum honlap) segítségével. A település határában elterülő Kőhányás dűlővel kapcsolatban a Székesfehérvári Szemle 1931-es számából arról értesülhettem, hogy egy kisebb ásatás során ebben a dűlőben római szarkofágot, épületmaradványokat és egyéb római leleteket, pénzeket is találtak.

Elhatároztam hát, hogy megkeresem és azonosítom a helyszínt. Először is elmentem a mányi polgármesteri hivatalba és másolatot kértem a mányi határ keleti részének szabályozási térképéről, amelyen a régészeti érdekű területeket és a helyrajzi számokat is jelölik. A Kőhányás dűlőben nem volt feltüntetve régészeti érdekű terület.

Ezután két alkalommal, fémkereső nélkül kimentem a terepre szemlézni. A dűlő jókora terület, az első alkalommal nem találtam lelőhelyet, a második alkalommal viszont - részben azért, mert a Google Earth-ön közzétett műholdas fotó is ott mutatott valamit - hamar megtaláltam. Egy patakot övező hosszanti dombháton van a lelőhely - nem nagy területen, de a közzépontjában a római lelőhelyekre jellemző módon igen sűrű épülettörmelékkel, tégladarabokkal és cseréptöredékekkel a felszínen. GPS-sel is bemértem a helyszínt.

A következő feladat a tulajdonos felkutatása volt. Ehhez először egy segítőkész kollégám segítségével lekértem a lelőhely közvetlen környékének térképét a földhivatali rendszerből. A polgármesteri hivatalokban nyilvánosan hozzáférhető térképek ugyanis nem naprakészek, a pontos helyrajzi számok csak a földhivatali térképvázlatokból ismerhetők meg. A pontos szám alapján lekérettem a tulajdoni lapot is, és így megtudtam a tulajdonos nevét és címét is. ( Ez nekem ingyenbe volt, de akinek nincs hasonlóan segítőkész és online földhivatali hozzáféréssel rendelkező kollégája, annak a két dokumentum lekérése egy ügyvédi irodán keresztül 5-6 ezer forintba is kerülhet ...).

Ezután olyat tettem, amit, élek a gyanúperrel, 100 fémkeresősből max 1 fog utánam csinálni : hivatalos adatkérelmet nyújtottam be a KÖH-be, hogy megtudjam, van-e nyilvántartott lelőhely az adott helyrajzi számon. Ez már nekem is pénzbe került, 2200 Ft az adatkérés illetéke. A KÖH két hét múlva válaszolt : nincs ott nyilvántartott lelőhely, de felhívta a figyelmemet, hogy a Kőhányás dűlőben fokozattan lehet számítani római leletek előkerülésére. Magyarázatképpen utaltak a levélben az 1931-es ásatásra, és arra, hogy a pontos helyszínt akkor nem rögzítették.

Előállt tehát az ideális állapot : a valóságban van ott lelőhely, de hivatalosan nincs, lehet kutatni ! :) 

Most már csak a gazda felkeresése volt hátra. Kicsit tartottam a dologtól, de roppant kellemesen csalódtam. A tulajdonos kedvesen és jóindulatóan állt hozzá a kérésemhez, azt mondta, hogy amíg nagy rendetlenséget, méteres lyukakat nem ások, ( és persze vetés előtt), nyugodtan kimehetek bármelyik parcellájára. Elmondta, hogy gyakran látott a Kőhányás dűlő vidékén fémkeresősöket, néha csapatokban, láncba fejlődve, szisztematikusan járják a területet, de kárt nem okoztak, neki sokkal több baja van a vadakkal, amelyek nagyon elszaporodtak.

Nos ezek után nem nagy reményekkel mentem ki egy szép, derült kora tavaszi napon a területre. Nem csalatkoztam - sokáig nemhogy lelet, de még jelem se nagyon volt, az előttem járók alapos "munkát" végeztek. Azért a türelmes, kitartó lengetés mégis meghozta gyümölcsét 3 kis pénzecske képében : egy Hadrianus ezüst, egy Constantinus junior kisbronz és még egy, nem beazonosított későrómai kisbronz volt a zsákmány. Ezzel célomat elértem, korhatározást segítő leleteket találtam a lelőhelyen - temészetesen mindegyik pontos lelőhyelyét GPS-sel is dokumentáltam.

 

Most már csak a leletek leadása volt hátra. Bár a terület Fejér megye területén fekszik, a megyei múzeum nem túl jó híre miatt a Nemzeti Múzeumba vittem a pénzeket, ahol ismerős régésznek, Mrav Zsoltnak adtam át. Nagyon örült neki, fontosnak tartotta a bejelentést, csak a papírmunkával volt egy kis gondja. Ismét kiderült, hogy nincs olyan formanyomtatvány, még a legnagyobb múzeumban sem, ami a terepen talált leletek leadására használható, ezért a javaslatomra az általam írt bejelentés másolatát írta alá és pecsételte le a régész, nekem ez tökéletesen megfelelt.

 

Nos, ennyi tehát a történet, amit meg akartam osztani veletek. Semmi rendkívüli, de sajnos a tanulságai nem túl bíztatóak az etikus fémkeresőzés elterjedésével kapcsolatban. Rengeteg idő, utánajárás és még pénzkiadás is szükségeltetik az etikus keresőzés feltételeinek megteremtéséhez - nehezen remélhető, hogy ezt tömegek fogják vállalni. Igaz, személyes kapcsolatokkal bizonyos lépések kiküszöbölhetők, hiszen ha valaki ismeri a föld tulajdonosát, nem kell földhivatali térképet beszerezni, szerencsés esetben a terepen is el lehet csípni a tulajt. Az azonban, hogy majd fémkeresősök tömegei fogják a kiszemelt területek helyrajzi számaival bombázni a KÖH-öt, hogy megtudják, van-e ott lelőhely - nos ez meglehetősen életszerűtlen .... Mennyivel egyszerűbb lenne a helyzet, ha a 2009-es törvény előírásainak megfelelően az interneten is közzétennék a regisztrált lelőhelyek helyrajzi számait ! Hogy ezzel a rossz szándékú keresősök visszaélnének ? Hát talán akadna néhány kevéssé ismert lelőhely,ami pont a publikálás révén válna fosztogatás áldozatává - de az általános helyzet szerintem nem ez, hanem az hogy, hogy a keresősök már szinte minden lelőhelyet felfedeztek, különösen Pannoniában, a titkolózással már nem lehet megvédeni sok mindent ...

 

 

 

 

 

 

Szerző: Terepjaro  2011.03.11. 22:06 1 komment

Talán az itt leglényegesebb részek 7. perc körül vannak.

Szerző: Karikásostor  2011.02.21. 08:47 Szólj hozzá!

Dúró Dóra (Jobbik) interpellációjára 2010. dec. 6-án került sor a parlamentben.

A felszólaló és a válaszadó (Halász János - FIDESZ) véleményét javaslom a római koros kutatók álláspontjával összevetni...

Szerző: Szabó Máté  2010.12.21. 11:01 3 komment

Címkék: parlament jános dóra halász interpelláció fémkereső köh dúró

V. Fiatal Római Koros Régészek Konferenciája, Pécs 2010. november 26-28.
Kerekasztal: Kő a kövön – Mit tehetünk a pusztuló dunántúli lelőhelyekért?
Vita vezetője: Dr. Visy Zsolt
Jegyzetek alapján összeállította: Talabér Ildikó - Szabó Máté

Magyarország lelőhelyei pusztulnak. Ennek okait kereshetjük a mezőgazdasági művelésben, a beruházásokhoz kapcsolódóan, illetve kiemelten az illegális fémkeresősök általi lerablásban. A kerekasztal beszélgetésen a felmerülő problémák alapján a jelen levők alapvetően négy fő kérdésre helyezték a hangsúlyt:

Szerző: Szabó Máté  2010.12.21. 10:48 20 komment

Címkék: együttműködés rablás fiatal pusztítás integrálás római konferenciája koros kerekasztal fémkereső régészek

A hosszú tél és az időpontok egyeztetése után végre sikerült újra nekivágni a római határvédelmi rendszernek. Legutóbbi alkalommal egy erősen rabolt római katonai tábort és a hozzá tartozó települést jártuk be az együttműködő fémkeresősökkel.

Szerző: Szabó Máté  2010.03.31. 16:33 3 komment

Címkék: limes pécsi tudományegyetem ripa pannonica etikus fémkeresőzés detektoros együttműködés

Megtörve a hideg téli napok csendjét, a terepi munka eredményei helyett a magyar régészet valós problémáiról adunk némi ízelítőt. Az írás Visy Zsolt tollából származik, a Magyar Nemzet hasábjain jelent meg.

A cikk a linkre kattintva olvasható:

Tiltott Terület

Szerző: Szabó Máté  2010.01.29. 22:46 Szólj hozzá!

Címkék: régészet probléma magyar régészet

Több mint egy éve folyik gőzerővel a Dunai-Limes (Danube-Limes) program keretén belül a ripa Pannonica kutatása. Ahhoz, hogy minden szempontból helytálló régészeti eredményeket tudjunk felmutatni az UNESCO felé a világörökségi nevezéskor, a legteljesebb vizsgálatokat kell elvégeznünk. A korábbi kutatások, és az évek óta zajló légirégészeti felderítés megfelelő alapot biztosított a lelőhelyek egy részének meghatározásához, azonban pontos elhelyezkedésük, és datálásuk terepi munkát igényel. A bélyeges téglák (melyek a határvédelem csapatainak meghatározását segítik) és a kerámiatöredékek mellett a legtöbb információt a fémleletek adják. Megtalálásukhoz fémkereső, kitartó munka és szerencse szükséges, legjobb pedig, ha egy kis csapat is segíti a kutatást! …Úgy tűnik, fordulóponthoz érkeztünk! 

Szerző: Szabó Máté  2009.12.18. 10:49 5 komment

Címkék: detektor limes fémkereső danube limes felelősségteljes fémkeresőzés régészeti kutatás ripa pannonica

A római határvédelmi rendszer Magyarország területére eső szakaszának kutatása több nemzetközi projekt részeként az utóbbi években lendült fel. Első fázisként, 2005-2008 között a Culture 2000 programban főleg járulékos munkák, fejlesztések zajlottak. Ezek közé tartozott a szisztematikus légirégészeti kutatás, a limes-adatbázis kifejlesztése, egyes helyszínek geofizikai felmérése, valamint egyéb tevékenységek.

A program zárása után lehetőség nyílt egy újabb nemzetközi együttműködésre. A Danube-Limes projekt időtartama három év, 2008-2011 között van módunk a feladatokat elvégezni. Fő pályázóként a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, további magyarországi résztvevőként a Paksi Városi Múzeum és a Pécsi Tudományegyetem végzi a munkákat. Közös célunk a római határvédelmi rendszer magyarországi szakaszának, a ripa Pannonicának az előkészítése a világörökségi nevezésre.

tovább...

 

Szerző: Szabó Máté  2009.12.11. 18:20 komment

Címkék: együttműködés danube limes pécsi tudományegyetem fémdetektor

Ígértem, hogy felteszünk egy mintát a felszínen talált szórványos tárgyak fotózásról. A frissen előkerült tárgyat egy jól visszaazonosítható léptékkel fotózzuk le, eredeti helyzetben. Ilyen lehet egy mérőszalag, egy vonalzó, de végső esetben egy öngyújtó, vagy gyufásdoboz is, még jobb, ha rakunk mellé egy iránytűt is, amely mutatja a helyzetét is. 

 

A képen egy újkori, vagy modern favágóbalta látható. A fekete-fehér kockák 1 centiméteresek

 
GPS-t közvetlenül a bemérendő tárgy fölé helyezve használjuk.! Nagyon fontos, ahogy az útmutatóban is írtuk, hogy felismerjük azokat a leletcsoportokat, amelyeket eredeti helyzetben vannak, és ezek már régészekkel együtt kerüljenek kibontásra! 

Szerző: Régiségbúvár  2009.01.31. 10:51 1 komment

Az alábbi tanulmány 2001-ben született, ez első komolyabb régészeti kalandozásom gyümölcse. Akkoriban határoztam el, részben újdonsült ismerősöm, Bálint Csanád ösztönzésére, hogy a régészettel való ismerkedésben túllépek az addigi 'íróasztali' fázison és a tettek mezejére lépek. Kerestem egy célt, egy elpusztult, elfeledett műemlékkel kapcsolatos híradást, halvány nyomot, aminek nemcsak a történetét lehetett feltárni a források alapján, de a nyomait is fel lehetett kutatni a terepen, a régészeti topográfia módszereivel ( az itt megjelenített szövegből hiányoznak a forrásokra utaló lábjegyzetek és a mellékletek fotói - ezek a bemásolás során elvesztek. Kezdő blogíró révén bocsáttassék meg nekem, hogy e nélkül is publikálom a szöveget - később majd pótolom):

 

A szerecseni romtemplom

 
Adalékok Seregélyes régészeti topográfiájához

  

 

Kézirat

Budapest, 2001

 

 

Szerző: Terepjaro  2009.01.22. 21:52 3 komment

Az alábbi lista minden megyéből és Budapestről legalább egy olyan múzeum elérhetőségeit tartalmazza, ahol régész munkatárs dolgozik. Amennyiben a múzeumi honlapokon közzétett adatokból ez a kritérium megállapítható volt, akkor további múzeumok is felkerültek a listára.

Szerző: Régiségbúvár  2009.01.02. 16:03 1 komment

Címkék: múzeum örökségvédelem

1. Bevezetés
 

Az alábbi útmutató egy hivatásos régész, egy jogász és egy olyan fémkeresős közös munkája, aki a hobbiját eddig is a leírt elvek szerint űzte. Az anyagot, mint magánszemélyek tesszük közzé, segítő szándékkal, de az nem tekinthető semmilyen hivatalos szerv vagy tudományos intézmény állásfoglalásának.
 
Az anyag összeállítására és közzétételére abban a reményben és hitben vállalkozunk, hogy a fémkeresősök jelentős része tisztességes szándékkal űzi ezt a hobbit, és – ha most még nem is teszi - hajlandó lenne az érvényes jogszabályok szellemében tevékenykedni, és az örökségvédelem szempontjait messzemenően figyelembe venni.

Nem véletlenül használtuk a jogszabályok szellemében kifejezést. Tisztában vagyunk azzal, hogy a törvény betűit szó szerint értelmezve csak rendkívül szűk, életszerűtlen kereteket tudnánk itt megjelölni. Ha megmaradnánk e keretek között, akkor logikusan azt kellene tanácsolnunk a keresősök tömegeinek, hogy jobb, ha lemondanak a hobbijukról, és megszabadulnak a fémkeresőjüktől. Ennek azonban nem lenne semmi értelme, nem vinné előre a régész szakma és a fémkeresősök közötti információáramlás és párbeszéd, végső soron az örökségvédelem ügyét. Ezért, miután a továbbiakban összefoglaljuk a fémkereső tevékenységre vonatkozó jogszabályokat, ajánlásokat fogalmazunk meg azoknak is, akik a törvény betű szerinti szabályait itt-ott meghaladva, de mégiscsak a törvény szellemében, a múlt megismerésének tisztességes szándékával, a nemzeti örökség védelmét szem előtt tartva kívánnak a jövőben keresőzni.

Szerző: Régiségbúvár  2009.01.02. 15:19 20 komment

Címkék: etika örökségvédelem fémkereső

süti beállítások módosítása